Furulya

A furulya vagy blockflöte az ajaksípos fafúvós hangszerek közé tartozik. A reneszánsz és barokk kor kedvelt hangszere volt, majd háttérbe szorult, a 20. századtól azonban újra népszerű lett. Ma a historikus előadások mellett az iskolai zeneoktatás és a műkedvelő muzsikálás fontos hangszere. Az egyes fa- és rézfúvós hangszerek tanulása előtt gyakran oktatják „előhangszerként”. A reneszánsz korra a furulya egész családdá nőtte ki magát, hogy lefedje a teljes zenei hangtartományt. Egy-egy hangszer hangterjedelme két oktávra terjedt ki. (Lásd szoprán-, alt-, tenor-, basszusfurulya).
Amennyiben a tanuló még korban, illetve termetre a kicsinyek közé sorolható (6-7 éves), leginkább a furulya az a hangszer, amivel kezdetben sikeresen indulni tudnak. A hangszer könnyen megszólaltatható, tartása szimmetrikus. A diákok 1 vagy 2 év alatt fizikailag megerősödnek ahhoz, hogy nagyobb méretű vagy nehezebben megszólaltatható hangszerrel folytathassák a tanulást, illetve megtanulják a helyes légzést és a kottaolvasás gyakorlatát. Iskolánkban a barokk fogásrendszert alkalmazzuk.